Május 14. kedd
Elérkezett a búcsú napja. Reggel elköszöntünk vendégeinktől. A napot még Magyarországon töltötték, de programjaikra mi már nem kísértük el őket. Az erdélyi diákok élménybeszámolója:
A kirándulás legnagyobb élménye számunkra az ópusztaszeri látogatás volt. Délelőtt érkeztünk Ópusztaszerre, a Nemzeti Történeti Emlékparkhoz. Hideg, szeles idő fogadott, de ez nem törte le a lelkesedésünket. Elsőként az Árpád – emlékművet csodáltuk meg, két diák ismertette velünk az emlékmű történetét. Készítettünk egy jelképes ‘’körképet’’, de ekkor még nem tudtuk, hogy mennyire lenyűgöző is lesz az, amit a kupolába érve fogunk látni. Homályos folyosó vezetett fel, mindenki izgult, hogy mégis mi fog fent fogadni. A szó szoros értelmében tátva maradt a szánk. Az elképzelésünk és a tényleges Feszty-körkép között lényeges méretbeli különbségek voltak. Annyira élethű volt, hogy nem tudtuk megállapítani, hol a kép vége. Körbesétáltunk háromszor, talán négyszer is, mert annyira tetszettek a kísérő hanghatások.
A következőkben az árvíz bemutatót csodáltuk meg. A különleges hang-és fényhatások igazán átélhetővé tették a bemutatót, mindenki feszülten figyelt. A Feszty-körképet követően ez volt az a kiállítás, ami leginkább magával ragadott minket.
Aztán az Ópusztaszeri tanyai iskolához és múzeumhoz vezetett az utunk. Beültünk a számunkra viccesen alacsony padokba. Múltidéző ruhában és ahhoz illő beszédstílussal bemutatkozott a tanárunk. Számtani és nyelvtani feladatokat oldottunk meg, ki a palatábláján, ki a nagytáblánál. Ez utóbbiak jelképes körmöst is kaptak, idézve az akkori oktatási rendszert. Nagyon tetszett mindenkinek a régi iskola kellékeinek bemutatása is. Talán Ópusztaszer volt a kirándulásunk csúcspontja. Sokszínű élményekkel és maradandó emlékekkel gazdagodtunk. Ez volt az a hely, ahol úgy tettünk szert általános ismeretekre, hogy közben nagyon jól éreztük magunkat és nem tűnt tanulmányi kirándulásnak.
Nemes Anita, Eötvös József Szakközépiskola