November 7.
Szerdán reggel negyed 8-kor ébresztett Mozolai tanárnő. Még mindenki félálomban, de elindult ki a fürdőszobába mosakodni. Miután elkészültünk, lementünk reggelizni a kollégium éttermébe, aztán összekészítettük a csomagot az útra.
Ezt a napot a Duna TV munkatársai is velünk töltötték.
Először az Eötvös József Szakközépiskolába mentünk, ahol egy régi szép hagyományt elevenítettek fel a kedvünkért. Hat darabont egyenruhába öltözött tanuló díszes őrségváltást mutatott be, majd a Székelytámadt udvarán bemutatták az ősrég munkáját. Ezután ünnepélyes emlékfaültetésen vettünk részt. A darabontok segítettek, és fényképezkedtek is velünk. A fa tövénél elhelyeztük azt az emlékplakettet, amelyet Baján készíttettünk, és amely annak az emlékét fogja őrizni, hogy mi ottjártunk. Reméljük, még visszamehetünk egyszer!
9 óra körül felültünk a buszra.
Az első állomásunk Farkaslaka volt. Megálltunk Tamási Áron síremléke előtt. Megemlékeztünk a Baumgartner-díjas és Kossuth-díjas íróról, felelevenítettük az ismert trilógiáját, Ábelt.
Diákidegenvezetőnktől, Milántól megtudtuk, hogy a síremléket Szervátiusz Jenő és fia, Tibor alkotta 1972-ben. Tamási művének és hitvallásának értékeit vetíti elénk.
A Tamási-emlékmű a Hargitáról, a tizenhétfalusi legelőről, Medveferedőből (ahol az "Úr asztala" nevet viselte) ide szállított, 3 méter magas, átlag 1 méter széles, közel 2 m3 nagyságú, 8 tonnányi andezitsziklából készült.
Sütő András szavaival "több tonnás hegyibeszéd" Tamási hőseit ábrázolja: Magdót, az "Énekes madár" ifjú szerelmesét, Jégtörő Mátyást és az ördögöt, akit megbicskáztak a csíkszentmihályi farsangon (Ördögváltozás Csíkban), meg Ábelt, a hargitai pásztorfiút, aki Amerikában döbbent rá az igazságra:
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...".
Útunk következő állomása Korond volt. Egy órányi időt szántunk a híres korondi vásár bejárására. Mindannyian ajándékokat vásároltunk otthonra: kerámia tálkákat, bögréket, hűtőmágnest, poharakat és más apróságokat. A következő megálló Parajd volt, ahol a sóbányát látogattuk meg. Nagyon izgalmas volt! Fel kellett szállni egy buszra, ami levitte a barlang látogatóit az alagútba, onnan pedig egy hatalmas ajtón át, egy hosszú lépcső vezetett le a bányába. Csodaszép volt. Minden terem zsúfolásig tele volt látogatókkal. A szülők gyerekeikkel kártyáztak, görkoriztak, társasoztak, rollereztek, interneteztek. A diákidegenvezetőink remek előadást tartottak a a bányáról, majd bejártuk a termeket. Megebédeltünk és a két órakor felszálltunk a felszínre induló buszra. Mindenkinek nagyon tetszett, még a fárasztó lépcsőmászás ellenére is. A szabad program leteltével felültünk a buszra, és átutaztunk Szovátára. Ott a Medve-tó várt ránk, amit alaposan körbejártunk, és szemügyre vettünk! Nagyon szép látvány volt, bár a medve alakzatot csak fentről lehet jobban látni, úgyhogy az nem teljesen rajzolódott ki számunkra, de így is egy élmény volt! Miután körbe sétáltuk a tavat, visszamentünk a buszhoz, ami visszavitt minket Székelyudvarhelyre, a szállásunkra. Amint odaértünk megvacsoráztunk, aztán a vendéglátóinkkal elpróbáltuk az ünnepi műsorunkat. Este 8 órára az udvarhelyi sportcsarnokba mentünk, bajnoki kézilabdameccsen szurkoltunk a helyi férfi kézilabdásoknak. Nagyon megható volt, amikor a Székelyudvarhely-Baja-Határtalanul feliratú zászlónkat lengettük és a közönség hangos skandálással köszöntött minket: KÖSZÖNTÜNK BAJA!
10 óra elmúlt már, mire a szobáinkba mentünk, hogy egy ilyen mozgalmas nap után végre lepihenhessünk!